"Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja.
Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom."
Petőfi Sándor: Az Alföld (részlet)
header image

                   

 
Kezdőlap
A Hajdúság
Kunhalmok
Védett természeti értékek
Túrák a Hajdúságban
Turisztikai szolgáltatások
Interaktív térkép
Galéria
Weblinkek
Kapcsolat
Keresés
Támogatóink

 
Időjárás
Hajdúság

Hőmérséklet: 28°C
Kezdőlap
Hajdúdorog természetvédelmi értékei E-mail

Zarándokok emlékfái a görög katolikus templom parkjában

Hajdúdorog – mint a legnagyobb magyar görög katolikus egyházközség – volt a megindítója és több mint egy évszázadon át lelkes zászlóvivője annak a mozgalomnak, amely kiharcolta a keleti szertartású katolikus magyarok számára a magyar liturgikus nyelv engedélyezését, és e nagy fontosságú vívmány biztosítékául magyar görög katolikus egyházmegye alapítását szorgalmazta. A görög katolikus magyarok már századok óta éltek részint rutének, részint oláhok egyházi kötelékében. Törekvésük, hogy a rutén és oláh nyelv példájára a görög szertartású liturgiába a magyar nyelvet bevigyék, több mint egy évszázad óta élt, hiszen a görög szertartású szentmise kéziratban maradt, első magyar nyelvű fordítása 1759-ből való. A mozgalom vezetője és irányítója Farkas Lajos, a hajdúkerület főhadnagya lett. Jól ismerte a magyar görög katolikusok törekvését, ezért élete fő céljául tűzte ki, hogy addig nem fog pihenni, míg a magyar nyelvű liturgiáért folytatott harc ügye nem győz. Hasonló gondolatok foglalkoztatták a dorogi Mészáros Károlyt is, aki a Kárpáti Hírnök 1861-ben megjelent cikkében leírja, hogy a magyar görög katolikus egyházainkban soha egyebet nem hallanak az emberek, mint orosz misét, orosz énekeket. Nincs egyetlen magyar nyelvű kézikönyv, imádságos könyv sem, így anyanyelvünk annyira háttérbe van szorítva, hogy szinte észre sem veszik, midőn orosszá, vagy románná válnak. A magyar görög katolikusok megmentése szerinte is csak egy magyar nyelvű görög katolikus püspökség felállításával lenne lehetséges. Fordulatot jelentettek a küzdelem történetében a millenáris esztendő, 1896 eseményei. Az országos ünnepségek idején Dorog alkalmasnak találta az időt a küzdelem erőteljesebb folytatására. Az ezredévi országos ünnepségek alkalmából nagyobb küldöttség ment Budapestre, ahol Újhelyi Andor parochus, Lelesz György kántor segédletével 1896. június 27-én ünnepélyes magyar nyelvű liturgiát végzett a budapesti egyetemi templomban. Ennek híre Rómába is eljutott. A szent szék válasza nem sokáig váratott magára. Betiltotta a magyar nyelv liturgikus használatát, és elrendelte a magyar szertartási könyvek megsemmisítését. Róma intézkedése nemcsak megdöbbentette, hanem fel is rázta a magyar görög katolikusokat, s a küzdelem tovább folytatódott. 1898. június 20-án megalapították a Görög Szertartású Magyarok Országos Bizottságát, melynek elnöke Szabó Jenő miniszteri tanácsos, főrendházi tag lett.

A bizottság elhatározta, hogy megszervezi a magyar görög katolikusok első római zarándoklatát, s a pápa elé memorandumot terjeszt, ebben kérelmezi a magyar liturgikus nyelv szentesítését. A zarándoklatra az 1900. évi jubileumi szentévben került sor, ez az időpont egyben a magyar kereszténység felvételének 900. évfordulója is. A zarándoklaton 137 településről 461-en vettek részt. XIII. Leó pápa kegyesen fogadta a zarándokokat, és a revíziót kilátásba helyezte. Ettől kezdve az országos bizottság az ország közvéleményét is egyre jobban a görög katolikus magyarság felé irányította. Nagyban támogatta ezt a munkát az 1900-as népszámlálás statisztikája, mely szerint 300 ezer magyar nyelvű görög katolikus hívő élt a különböző nemzetiségű egyházmegyékben.

A magyar kormány javaslatára a király, Ferenc József 1912. május 6-án megalapította a Hajdúdorogi Magyar Görög Katolikus Egyházmegyét, melyet X. Pius pápa CHRISTIFIDELES GRAECI bullájával 1912. június 8-án kanonizált. A pápai bulla ugyan ógörög nyelvet ír elő az egyházmegye számára, azonban nem zárja ki a magyar nyelv használatát sem.

A római zarándoklaton 42 hajdúdorogi hívő vett részt. Ennek emlékére ültettek el 42 darab emlékfát a templomkertben. Így örökítették meg az utókor számára ennek a hosszú, kemény harccal vívott győzelemnek az emlékét. Az elültetett fák között találunk gesztenyét, hársat, olajfát, tölgyet és japánakácot, amelyekből 35 fa még ma is megvan. A többi elpusztult, amit újakkal igyekeznek pótolni.


A Hajdúdorogi Honismereti és Városvédő Egyesület 2000-ben kopjafával jelölte meg a zarándokfák ültetésének helyszínét, amelyet Makovecz Imre által felkért neves fafaragóművészek készítettek. A kopjafa talpazatát Orosz Imre helyi kőfaragó által készített felirat egészíti ki. Ennek az elkészítése a város önkormányzatának és a lelkes hajdúdorogi görög katolikus lakosok anyagi támogatásának köszönhető. Az 1958 óta országos műemléki védettség alatt álló ingatlanon található védett fák lajstroma: 13 vadgesztenye, 3 kocsányos tölgy, 5 szilfa, 4 kőris, 2 japán akác, 3 hárs. Egy kocsányos tölgyet 1996-ban, a honfoglalás 1100 éves évfordulója alkalomból megrendezett első városnapon ültették el a kertben.

Japánakác

A Hajdúdorog, Böszörményi út 28 szám alatti intézmény udvarán található idős japánakác (Sophora japonica) 2004 óta élvezi a helyi védelmet. Az idős fa törzskerülete 310 centiméter. 1848–49-et követően, a szabadságharc emlékére ültette Orosz István tisztiügyész, majd az 1848-as lovas nemzetőrség századosa. A Böszörményi út 28 szám alatti ingatlan, ahol a fa áll, akkor az ő tulajdona volt. Később a mindenkori főjegyző lakott az épületben. Görögh Tiborné elmondása szerint – aki mint tisztviselő dolgozott a városházán – a fát mindig nagy figyelemmel gondozták és védték. Jelenleg az épületben a város által fenntartott Öregek Napközi Otthona található.

A japánakác, vagy más néven kínai pagodafa a pillangósok családjába tartozó délkelet-ázsiai elterjedésű faj, főleg Dél-Kínában és Koreában honos. Japánban nem, sőt igazából nem is akác, így a japánakác név kétszeresen megtévesztő. 1747 óta ültetik Európában mint mutatós fát, utcákra és parkokba egyaránt. A szárazságot kiválóan tűri, ezért Magyarországon fontos városi fa. Sok fajtája van, amelyek virágszínben és virágzási időben különböznek egymástól, de alapvetően nyár közepén hozza fürtökben csüngő virágzatát.
 

Szív utcai kocsányos tölgy


A hajdúdorogi Szív utcai Görög Katolikus Óvoda udvarán álló idős tölgy (Hajdúdorog, Szív utca 3) 1986 óta védett, az akkori Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának jóvoltából. A 432 centiméter kerületű, 27 méter magas, egészséges, kocsányos tölgyet (Quercus robur) a honfoglalás ezeréves évfordulóján, 1896-ban ültette Hajdúdorog közössége a görög katolikus templom mögötti telken. Sajnos a Megyei Tanács „védett fa” tábláját időközben ellopták, így azt 2004-ben új táblával pótolta a dorogi önkormányzat. A helyi védelmet Hajdúdorog Város Önkormányzata 2004-ben a Föld napján – április 22-én – rendeletileg is megerősítette.

Vasút utcai kocsányos tölgyek

A Hajdúdorog, Vasút utca 10/a alatt található három tölgy 2004-ben került helyi védelem alá. A tájegységben egykor állományalkotó kocsányos tölgyeket (Quercus robur) a Magyar Királyi Dohánybeváltó alapításkor ültették. Az építkezés három részletben történt; 1885-ben készült el az első három raktár, 1891-ben a negyedik, és 1901-ben az ötödik. Feltételezhető, hogy a három tölgy ültetése ezekhez a dátumokhoz kapcsolható. Ezt a tényt támasztják alá az idősek elbeszélései és a fák növekedésében tapasztalható kis eltérés is. A fákat a jelenlegi tulajdonosuk, Kovács János szeretettel gondozza, védi.

Erzsébet királyné emlékfáinak története

A Hajdúdorog, Vasút utca 10 szám alatt található nyolc kocsányos tölgy (Quercus robur) egyed, csakúgy mint a dorogi védett fák zöme, 2004 óta élvezi a helyi önkormányzat védelmét.

1898. november 19-én, Erzsébet napján az akkori földművelésügyi miniszter, Darányi Ignác körlevélben fordult az ország népéhez, hogy a gonoszul meggyilkolt Erzsébet királyné emlékére – aki nagyon szerette a magyarokat és sokat tett a magyar népért –, az ország minden településén fákat ültessenek. A felhívásban a miniszter a következőkre utalt: "Az ültetendő fák közt méltóan foglaljanak helyet a leboruló koronájú fák – a szomorúfűz, kőris és szomorú bükk, éppúgy a megdicsőült királyné kedvenc fái; a tölgyek, a fenyők, valamint az egyéb hosszú életű fák fajai." Utalt még arra is, hogy az ültetett fák, csoportok, ligetek "Erzsébet királyné emlékfái nevet viseljenek ily feliratú táblákkal meg is jelölve, hogy azokat mindenki gondozásba részesítse, bántalmazástól megkímélje."

A felhíváshoz Hajdúdorog akkori vezetői, intézményei és lakói is csatlakoztak. Hajdúdorog elöljárósága 592 vadgesztenye-, nyár-, kőris- és akácfát ültetett. A hajdúdorogi görög katolikus egyház 60 akácfacsemetét, a hajdúdorogi Magyar Királyi Dohánybeváltó Hivatal 15 vadgesztenye-, fenyő-, akác-, hárs-, és kőrisfát ültetett – szerepelt egy hajdani, monarchia korabeli miniszteri kiadványban.

A helyi védelmet élvező nyolc idős kocsányos tölgy ennek a történetnek az emlékét őrzi, a jelenleg az OKIN Hungary gépgyártó cég udvarán álló fákat a hajdan ott álló Dohánybeváltó Hivatal vezetője ültette.
 

Dohánybeváltó utcai fák

A Hajdúdorog, Dohánybeváltó utca 2. szám alatt található védett fák ugyancsak 2004 óta védettek, és történetük azonos az előbb bemutatott fákéval. Az ingatlan egyébként tőszomszédságban van az előbb bemutatott hajdani dohánybeváltóval. Az egyetlen vadgesztenyéből és öt juharfából álló facsoport jelenleg Nagy György tulajdonában áll. Az ingatlanon egy ruházati szolgáltató és kereskedelmi cég működik. A védelem tényét a többi védett fáéhoz hasonlóan a Hajdúdorogi Honismereti és Városvédő Egyesület egy emlékkővel jelölte meg az elmúlt években.


 
A kistérség
Hajdúböszörmény
Hajdúnánás
Hajdúdorog
Pillanatképek
r011.jpg
Statisztika
Látogatók: 46206
Szavazások
Járt már ezen a vidéken?
 
Online adatok
Jelenleg 2 vendég online