"Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja.
Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom."